Könnyek, verejték, és tenger mindent begyógyít.
De mit gyógyít a könny, ha csak só maradt benne?
Sír a hegy, a föld, a fa, a patak.
A Kis-Küküllő vize most nem ringat.
Perzsel, csíp és mar.
Könnyek ezek.
Évszázadok összegyűlt fájdalma sikít kétségbeesve.
Könnyek ezek…melyet a természet lenyelt – csendben, szelíden,
mint anya a gyermeke haragját.
De most…most felszakadt a csend.
Könnye nem halk már,
a patak nem dalol, a sóhegy zokog.
Kínkeserves, mélyről jövő sírás, végigcsorog a medreken át.
Fut a Küküllő a Maroshoz, Tiszának
rohan a Dunán át egészen a tengerig.
Oda, só testvérhez, világgá kürtölni a fájdalmat:
Elég.
Elég legyen már.
A vészharangokat félrehúzták,
emberi fül mégse hallotta.
A természet halkan kért, suttogott.
Most, hogy könnyei sóvá váltak,
saját sebeiben fürdeti az élővilágot-
most hallatszik a kiáltás.
Nem düh.
Gyász ez
Nem büntetés.
Könyörgés.
Hogy tanuljunk hallani,
mielőtt végleg némaság borul ránk.
Szeretetet és gyógyulást
Sóvidék & Kis-Küküllő
Anna Konya 2025.Június 
Anna Kónya Art 