Minden körbeér

És? Hogyan tovább?
Ülök a csendben, gyertya lángja lágy szellőtöl lebben. Meztelen. A lelkem. Elmém még időnként versenyt fut régi merevlemezeken ragadt gombnyomásos programjaimmal. Szívem? Ránézek és nevetnem kell. Oly sokszor zúztam már darabokra, foltoztam össze vissza hogy már csak egy formátlan tákolmány…Lenne ha nem kincset rejtene, ha nem aranyló erek futnának groteszkre sikeredett forradások mellett. Így viszont, olyan csúnya hogy szép….Szeretem.
Oly sokszor gondoltam azt hogy kész, vége, itt a game over ideje hogy már csak pislogok…hogy ezt mégis hogyan lehet? És lehet. Hogy élek.
Nézem a gyertya lángját….mondanám hogy gondolkodok. De még azt sem. Csak vagyok. A térben…valahol a mezőben két világom, két kötet közti térben. Ülök a tojásaimon. Hónapok óta.
Miután éveket töltöttem azzal hogy gyógyuljak, emlékezzek, feltárjak, kikukázzak, elhagyjak, elhagyjanak, beleálljak, újra meg újra elinduljak, kiforduljak hogy befordulhassak, megbotoljak hogy felállhassak, sírva fakadjak, nyüszítve fényt keressek, hogy árnyékot találjak, érintést éhezzek, egyedüllétet válasszak, akarjak, akarjanak, halgassak hogy meghallgassanak, értsem hogy megérthessenek, lássak hogy végre észre vehessenek, megengedésben, hogy megengedtessenek. Szülök hogy önmagam szüleje lehessek. Szültem kínkeserve. Ülök. Az aranyló tojásaimon. Meztelen nőiség fekszik kincsein. Rejtegetni próbálja. Még egy kicsit védeni. A tojásait.
Hónapok óta körbe körbe, egyre csendesebben.

Na szóval…az a helyzet hogy áthoztam magam a poklon. Elfáradtam. És itt ülök és nézek ki a fejemből. Ülök a tojásaimon. Mert ami mondandó összegyült amit tenni kéne az nem az amivel népszerű manapság az ember.
Áthoztam. Keselyűk hada tépte szívem….de áthoztam. Áthoztam, fogamba tartva a Szerelmet a túlsó partra.
És ülök az arany tojásaimon.
Nevethetnékem. Kuncogok is.
Még keresem a hogyan mondjam, hogyan kezdjem életem trilógiájának harmadik könyvét….
Megtalálni a szavakat.
Megtalálom az erőt összetákolt szívemben. Hogy lépjek.
Megtalálom a szavakat.
Tudom, érzem, egyszerűek lesznek.
Megérted majd.
Hogy megéri.
Megjárni a poklot…mert igenis összeér.
Minden mindennel. Egybeér.
Az igaz….fénybe ér.